Hálószobatitkok: Megőrizhető évtizedekig a szenvedély?

Nagyon sok dolog van, ami egy családot összetart - még ha az csak két főből is áll. De nem tagadhatjuk, hogy a vágy az egyik legfontosabb alappillére egy jól működő párkapcsolatnak. Lehet, hogy nagyon fiatal és naiv vagyok még, de el nem tudnám képzelni, hogy valaki olyan mellett horgonyozzam le, akivel feladat vagy rutin a szex.

Van a szerelmi kapcsolatokban valami nagyon különös. Mindannyian arra vágyunk, hogy a másik fél megadja nekünk az otthon melegének az érzését. A biztonságot, a megbízhatóságot, a kiszámíthatóságot és az állandóságot. Amikor viszont arra gondolunk, hogy mi igazán jó a szexben, akkor olyan szavak jutnak eszünkbe, mint spontaneitás, meglepetés, újdonság, felfedezés, kockázat.

Hogyan lehet összehozni ezt a kettőt?

Amikor párkapcsolatba kerülünk valakivel, az elején minden olyan izgalmas. Meg akarjuk ismerni, szeretnénk minél több időt tölteni vele, figyelmesen hallgatjuk, szerelmesen vonzódunk hozzá. Ahogy pedig komolyodik a viszony, ezek az érzések természetünknél fogva egyre inkább alábbhagynak. Fogadjuk el tényként: az agyunk úgy működik, hogy amit megtanul, arra egyre kevesebb figyelmet fordít.

Például amikor biciklizni vagy vezetni tanulunk, minden energiánkkal figyelünk a feladatra. Aztán rutinná válik, és szinte észre sem vesszük, hogy csináljuk. Ugyanígy van ez a kapcsolatokkal is. A szervezetünk egyszerűen nem bírná el azt az aktivitást hosszú távon, ami a közelkerülés szakaszában jellemző.  

Ha megkérdezzük az embereket, mikor vonzódnak leginkább a párjukhoz, a legtöbben azt szokták válaszolni: amikor távol van. A második leggyakoribb válasz pedig, hogy amikor azt csinálja, amit igazán szenvedéllyel űz. Tehát a távolság és a magabiztosság a két vágyat leginkább fokozó dolog. Mindkettő a fantáziára vezethető vissza. A szex ugyanis nem a valóságból, hanem a fantáziából táplálkozik. Vágy - vágyunk arra, amit elképzelünk.

Na de hogyan vágyhatunk arra, ami ott van az orrunk előtt? Ha erre lenne egyetemes recept, akkor nem volna ennyi gajra futott kapcsolat. Szerencsére azért vannak jó páran, akiknél tartósan működik a dolog. Nem hiszem, hogy van egy titkos receptjük. Inkább csak tisztában vannak azzal, hogy a vágy egy olyan fránya dolog, ami időnként van, máskor pedig alábbhagy.

Amikor pedig nem olyan erős, mint előtte, akkor nem máshová fordítják az energiát, hanem otthon próbálják a lángot újra feléleszteni. Felszedni egy új partnert ugyanannyi - ha nem több - energiával jár, mint saját kedvesünk érdeklődését újra felkelteni. Szóval, az állandóság nemlétének a tudatosítása lehet az első lépés a sikerhez.

A másik dolog a tér. Amikor tartós kapcsolatban vagy házasságban élünk, igyekszünk a lehető legtöbb időt együtt tölteni. Ez jó, mert megadjuk a másiknak a biztonság érzetét. Ám ha túlságosan együtt gondolkodunk, akkor megszűnik az a távolság, amiből szemlélve még izgalmasnak látjuk a másikat.  

Az lehet tehát az ideális, ha hagyunk teret egymásnak, ugyanakkor bizonyítjuk az elköteleződésünket. Ez pedig azért nagyon nehéz, mert rengeteg ember küzd önbizalom problémákkal. Márpedig az egészséges távolság-biztonság egyensúly fenntartásához nemcsak nagyfokú bizalomra, de önbizalomra is szüksége van mindkét félnek.

A jó szex izgalmas, játékos és szabad. Az élet és a párkapcsolat ezzel szemben bonyolult. Ha viszont egy pár képes arra, hogy a szexuális életére úgy tekint, mint egy szobára, ahová a hétköznapok problémáit nem viszik be, akkor nem fog teljesen összemosódni a hétköznapi élettel. Nem öli meg a vágyat a vita, hogy ki megy a gyerekért az iskolába, vagy ki fizeti be a villanyszámlát.

Mindehhez természetesen kell egy megfelelő partner, aki hasonlóan gondolkodik és hajlandó nyíltan beszélni a szexről és a problémákról. Meg persze kell egy nagy adag szerencse is, hiszen még ezer más dolog is tönkretehet egy kapcsolatot. Mégis, talán ha ezekkel tisztában vagyunk, és a vágyat sikerül közösen fenntartani hosszú ideig, a többi problémát is képesek lehetünk megoldani együtt.

Forrás: she.hu